Most, hogy elkészült a könyv,

el kellene döntenem, hogy mihez kezdek vele. Tudom, hogy miért írtam meg, és azt is, hogy ki a célközönsége, viszont ezt a közönséget meg kellene találnom – ezért is olvasod ezt a bejegyzést.

Két lehetőségem van rá, hogy rád találjak.

Az első a „hagyományos” módszer, amikor mindent én csinálok, méghozzá a saját – korlátozott – tudásom szerint. Vagyis marketing, közösségépítés, reklámozás orrba-szájba, és persze az emberek MLM-stílusú zaklatása, hogy „olvasd már el”. Nem annyira szeretem ezt – én nem igazán vagyok alkalmas terméknek úgy, ahogy a marketing ezt megköveteli.

A második módszer az, ami a könyvben is le van írva: a tudatos teremtés. Ekkor nem én állítom elő a kívánt eredményt, hanem voltaképpen mindannyian, együtt. Mondhatom, hogy ilyenkor az Univerzum teremt, de ez egyrészt végtelenül sablonosan hangzik, másrészt igazából mégiscsak én vagyok a teremtő, még akkor is, ha valójában csak meghatározom a célt, majd rábízom az egészet az „Egészre”.

Hogyan is működik ez?

Egyszerű. Először is eldöntöm, hogy mit akarok teremteni, ami jelen esetben az, hogy a könyv eljusson azokhoz, akiknek szüksége van rá. Amint ez megvan, nincs más dolgom, mint „fejben” felépíteni a célt, vagyis a vágyott állapotot, és megálmodni azt. Eldöntöm és látom, hogy mi a végcél, méghozzá mindezt jelen idejű valóságként – mintha már megtörtént volna. Ez esetben viszont nem a jövőből a múltba visszatekintve, hanem a jelenben érzékelve azt. Egyszerűbben: a könyv már most eljutott mindenkihez, akit érdekel, és örömmel, kíváncsian olvassák azt, illetve legalább annyit ad nekik, mint amennyit nekem adott.

A következő lépés, ha lehet, még ennél is egyszerűbb.

Mármint akkor, ha értjük, hogy mit is csinálunk, és persze rendelkezünk a megfelelő ismeretekkel ahhoz, hogy végre is tudjuk hajtani. De mivel ez le van írva a könyvben, és nem is igazán bonyolult, ezért nem untatnálak a részletekkel. A lényeg a következő: be kell lépnünk a belső terünkbe, a teremtésünk origójába, ahonnan mi magunk is születtünk – létrehoztuk önmagunkat –, és egész egyszerűen a valódi énünk képébe helyezkedve ki kell sugároznunk a Teljesség felé ezt a megálmodott végállapotot. Tudatosan át kell adnunk a Mindenségnek a teremtményünket, ezzel voltaképpen igényt formálva annak megteremtésére.

Ami ezután következik, az már csak egy könnyed utazás.

Na jó, az elején biztosan nem, hiszen a legtöbben 5 percenként ellenőrizni fogjuk az elvárt eredményt, de ha megértjük a működés mikéntjét, és valóban képessé válunk érdeklődő, nyitott figyelemmel állni a dolgokhoz, akkor a „háttérben” olyan gyönyörűen létre fog jönni a teremtményünk – tőlünk függetlenül –, hogy nem lesz nehéz átvennünk azt, amikor az élet (sors?) elénk sodorja. Miközben mi nem tettünk érte „szinte” semmit.

És tökéletes lesz.

Sokkal jobb, mintha én magam csinálnám, hiszen én nem értek a könyvmarketinghez, és a közösségépítéshez sem igazán. De mivel érzem és elfogadom, hogy most ezt az utat kell járnom, nem is akarok ellenállni neki. Nem bánom, ha a könyvvel együtt jár az is, ami most következik, mert szívesen segítenék másoknak is megérteni, hogyan is működik a valóságunk, még mielőtt kollektívan annyira befelé fordulunk, hogy aztán már nagyon nehéz lesz megtalálni a kijáratot.

Úgyhogy azt hiszem, most van itt az ideje.

A végcél már él a fejemben, a belépés megtörtént, a teremtmény mentális képe pedig már a valós énem kezében van. Ezt pedig itt és most én átadom a Teljességnek, és ezzel megteremtem azt, méghozzá az összes valóságban. Amire ezt olvasod, a folyamat már beindult, a kifejeződés pedig folyamatosan történik. Te is részt fogsz venni benne, mert miután elolvastad a könyvet, ajánlani fogod másoknak, vagy egyéb módon segítesz abban, hogy az eljusson másokhoz is. Így lesz a gondolatból és döntésből teremtmény, és így veszünk részt közösen – mindannyian – annak életre keltésében.

Hát akkor csináljuk! Köszönöm, hogy részt veszel benne!

Örülnék a véleményednek!
Kommentelés itt: Facebook-bejegyzés
(feliratkozás szintén)