Napjaink egyik legnagyobb problémája az eltévedés.

Túl nagy a zaj, amiben élünk, és túl sok az információ – mindenről. És, hogy még tovább nehezítse a dolgunkat, ez a „túl sok” információ még ellent is mond egymásnak. Szétszakít. Megrág és kiköp. Aztán csak állunk ott, keresve a kijáratot, de ezer ajtó van, és mind azonos, miközben egyiken sincs semmilyen világos utalás. Csak megannyi ellentmondás – és trükk. Találd meg az egyetlent, ami „jó”, és lépj be rajta – de csak egy választásod van. Jól fontold meg, mert az összes többi ajtó mögött a gyáva, megúszós középszerűség vár…

Pedig nem olyan nehéz ám!

Persze, nem is könnyű, hiszen nem csak a társadalomnak, de még a saját nyomorult személyiségünknek is az az érdeke, hogy ne találjunk rá erre az ajtóra. Ha azonban az elhatározás erős, a kitartás pedig adott, akkor megvalósítható. A megfelelő vezetés mellett, az elme és a szív összehangolásával kivitelezhető. Na jó, talán egy kis „szerencse” vagy „sors” sem árt hozzá, de amúgy még ez sem igazán kell: csak egy döntés. Egy valódi, mély és komoly döntés.

Ha meg akarod találni az ajtót,

akkor először rendet kell raknod a fejedben és a szívedben, és hinni abban, ami majd kinyitja az ajtót. A kulcsban, ami te vagy. Ahogy a zár is. Hogy amikor elfordulsz magadban, rájöjj, hogy nincs is semmi más, csak ez. A mindenség, ami önmagával játszik, méghozzá minden ok nélkül. És amint ez megvan, máris felülemelkedhetsz a hétköznapi valóságon, amit nyakon öntöttél a félelelmeiddel, és elkezdhetsz igazán élni.

Ha akarsz.

Örülnék a véleményednek!
Kommentelés itt: Facebook-bejegyzés
(feliratkozás szintén)