A spirituális ego egy érdekes képződmény.

Sokan talán többet látnak mögé, mint ami valójában, de ez sajnos egy elég gyakori megtévedés a spiritualitást gyakorlók körében. Nem nagyon különbözik az ego bármilyen más viselkedésmódjától, mint például az áldozatszerep vagy a megfelelési kényszer, viszont mégis különlegessé teszi valami: az, hogy éppen a lelki felébredést akadályozza.

Mi tehát a spirituális ego?

A válasz: az ego azon viselkedésmódja, amikor lelki útját járó egyén elhiszi magáról, hogy elért egy valóban „komoly” szintet, és ez a „fejébe száll”. Szintek persze nincsenek, csak utak, a komolyság pedig felesleges, azonban egy adott témában való elmélyülés, egy nem kellően kezelt és megértett betekintés (kensó) vagy halálközeli élmény azonban könnyedén eredményezheti a spirituális ego kifejlődését.

Mi történik ilyenkor?

A lelki útját járó egyén azt hiszi, hogy az eddigi útja vagy egy átélt élmény hatására „valaki” lett. A „valakit” akárhogy definiálhatja, de mindenképpen valamilyen „szakértő” egy adott – lelki-spirituális – témában. Beszélhetünk önjelölt (a jelző fontossággal bír!) jósokról, médiumokról, gyógyítókról, a lényeg mindössze annyi, hogy az illető megtéveszti önmagát azzal, hogy az út vagy élmény hatására ő már „túl van” valamilyen „szinten”, ezért amit ő csinál, az úgy a „jó”. Határozottan jelzem, hogy ezzel nem a képességet akarom minősíteni, hiszen személyesen ismerek jóstehetséggel bíró illetőt, illetve valódi gyógyítót is, éppen ezért is emeltem ki az önjelölt jelző fontosságát. A spirituális egónak nem sok köze van a valódi képességhez – annál inkább van köze az önmagunkról alkotott látásmódunknak. A spirituális ego elhiszi, hogy ő már „valaki”, és ennek megfelelően kezd viselkedni. Talán az a legjobb kifejezés erre, hogy az egyén ilyenkor „elszáll” (a spirituális) önmagától.

Egyébként én is pontosan ebbe a kategóriába esek.

Hiszen mit csinálok? Kijelöltem magam „szakértőnek” egy adott témakörben, pusztán azért, mert írtam egy könyvet. És most meg cikkeket írogatok, és osztom az észt egy olyan témában, ami még csak nem is tudományos. De a leginkább ijesztő ebben, hogy közben tényleg elhiszem, hogy amiben hiszek, az a „jó” út. Persze azért teszem ezt, merthogy értem, hogy el kell hinnem (a valóságom) ahhoz, hogy az tudatosan a valóságommá válhasson, vagyis a hit itt önmagát igazolja. Külső szemmel viszont semmiben nem különbözöm azoktól, akik nagyban hirdetik, hogy Jézust közvetítik, vagy kézrátétellel kigyógyítanak valakit a rákból. Kivéve persze, ha tényleg, bár még ez sem zárja ki a spirituális ego meglétét.

Ráadásul ez egy öngerjesztő folyamat,

és éppen ez adja a veszélyességét. Minél tovább jut az ember a spirituális úton, annál jobban magára marad, és annál inkább kell hinnie az „útban” vagy az „eredményben” – vagyis végső soron önmagában – ahhoz, hogy folytatni tudja. Ez pedig óhatatlanul is elhozhatja azt, hogy a háttérben spirituális egót kezd növeszteni, aminek észrevétele után általában jönni fog egy nagyobbacska pofon is, ami helyre teszi az embert. Mert minél „magasabbra” jutunk, és minél több megerősítést kapunk „kívülről”, annál inkább elhisszük, hogy valóban „jól” gondoljuk, és eközben a spirituális fejlődés helyett egyre csak nagyobbra fújódik az egónk, aminek köszönhetően annál nagyobbat is fog durranni a „lufi”, amikor kilyukad.

Szóval, ha az a kérdésed,

hogy higgy-e nekem bármiben: nem, ne higgy! A könyvben is leírtam, hogy ez csak egy vélemény, egy nézőpont, egy rendszer, és szándékosan azért vannak a könyvben is gondolkodásra késztető részek, hogy ne „kész” magyarázatot kapj, hanem magadtól juss el a válaszig. Vizsgáld felül, kételkedj mindenben, mert csak ez tud stabil hitet hozni a valóságodba. Ha ugyanis a megértés eloszlatja a kételyt, akkor a bizalom már erősítheti a hited. De ez sok munkával és áldozattal jár.

Így hát én sem tudom biztosan állítani,

hogy nincs-e valamekkora spirituális egóm. Ez van, lehet, hogy egyszer majd kapok egy szép nagy pofont, de kaptam már ezen a téren úgyis annyit, hogy majd valahogy túlélem.

Tanácsként csak annyit: az alázat segít.

Örülnék a véleményednek!
Kommentelés itt: Facebook-bejegyzés
(feliratkozás szintén)