Ha sikerül eljutnunk odáig,

hogy megértjük a saját működésünk alapjait, és aztán kapcsolatba is tudunk lépni a valós énünkkel (vagy nevezzük felsőbb énnek, ha úgy jobban tetszik), akkor innen már csak egyetlen lépés, hogy képesek legyünk a saját problémáink megoldására azzal, hogy pszichológusnak használjuk őt. Na de mit is jelent ez? És egyáltalán miért kellene erre használnunk őt?

Biztos vagyok benne,

hogy néhány olvasó most felkapta a fejét már arra a lehetőségre is, hogy kommunikálni lehet a valós énünkkel, hiszen akkor bármit meg lehet kérdezni tőle, és nem csak a problémáinkat. Ez részben igaz, de ha úgy tartja az érdeke, úgyis hazudna, és ez az egész dolog kicsit bonyolultabb annál, minthogy az ember csak szimplán beszélget. Nem árt hozzá sok gyakorlás, és kiismerni a folyamatot, szóval ez nem olyan fejest ugrós dolog.

Én kisebb-nagyobb rendszerességgel régóta,

már vagy 20 éve kommunikálok a valós énemmel. Kezdetben egy kedves ismerősöm idegeire mentem a közös „szeánszokkal”, de nagyjából 15 éve már teljesen egyedül csinálom. Ez nálam úgy működik a legjobban, ha leülök a gép elé, amikor tudom, hogy van egy nyugodt órám, majd ráhangolódva belépek a belső terembe, és beszélgetek a valós énemmel. Írásban. Leírom az én oldalam, majd az ő válaszait is, mert az írás pont annyira vonja el a figyelmem, hogy ne azon agyaljak, hogy én találom-e ki, amit ő mond, vagy valóban ő mondja. Sok idő kell ehhez, de az ember egy idő után már „tudja”, hogyan csinálja. Ha valakit érdekel a mikéntje, a könyvemben részletesen írok a kapcsolatfelvételről illetve a kommunikációról is, szóval abból elsajátítható az egész.

Számomra leginkább azért hasznos ez,

mert én így tudok a legjobban magamon „dolgozni”. Felfoghatjuk ezt egyfajta meditációnak is, hiszen hasonló a célja, de mégsem vagyok egyedül, és hozzám alkatilag ez a módszer jobban passzol, mint ha elmerülnék a „semmiben”. Az írás pedig segít az összpontosításban. Ha felmerül egy megoldandó probléma az életemben, vagy valami váratlan dolog történik, akkor felkeresem a valós énem, és átbeszélem azt „magammal”. Persze mivel tudom, hogy könnyedén félre is vezethet, vagy akár én is saját magamat, ha nem figyelek eléggé, ezért óvatosan kezelem az eredményeket, és csak a kellő mértékig veszem komolyan azokat. Viszont azt vettem észre, hogy ha valóban „belemegyek”, és nem csak alibiből csinálom, akkor a válaszaival általában „rávezet” a megoldásra – éppen úgy, mint egy jó pszichológus.

Tudom, hogy valójában

ilyenkor „magammal” beszélgetek, és azt is elfogadom, ha valaki úgy gondolja, hogy ez az egész csak szemfényvesztés. Én viszont már túl régóta csinálom már ezt ahhoz, hogy kiszűrjem az ehhez hasonló dolgokat, és nem kevésszer segített ez a fajta kommunikáció megértenem a mélyben dolgozó lelki folyamataimat, amiket szimplán „gondolkodással” biztosan nem ismertem volna fel. Sokszor már az is segít, ha kiadhatom magamból (magamnak), mert bármennyire feszült, ideges, csalódott vagy éppen szomorú vagyok, a kommunikáció végére biztosan megváltozik a lelkiállapotom. Mondjuk az igaz, hogy van, hogy még idegesebb leszek. De ez ritka.

Sokkal gyakoribb az,

amikor valódi megoldást találok. Amikor valódi válaszokat kapok. De általában magamtól, mert mint mondtam, a valós énem inkább rávezet a megoldásra, mintsem közli azt. Előfordul, hogy elmond bizonyos dolgokat, amik általában be is igazolódnak vagy valósággá válnak, de ez csak ritka esetekben van. Ha erőltetem, hogy mondjon el valamit, annak általában az lesz a vége, hogy „kizökkenek”, és máris nem ő, hanem az egóm kommunikál az ő nevében, és az ego is adja a válaszokat. Ezt is eltart egy ideig kiismerni.

Ha viszont minden klappol,

vagyis megfelelően állok hozzá, és nem is erőltetem túl a válaszok akarását, akkor nagyon mély dolgokat lehet a felszínre hozni. Olyanokat is, amik enélkül biztosan nem mennének. Nekem legalábbis. Lehet hetekig, de akár évekig is „agyalni” a dolgokon, de amíg az ember nem megy bele, igazán a mélyére, addig azok nem tudnak felbukkanni. Vannak, akik pszichológushoz járnak, de én nem olyan könnyen bízom meg másokban, ráadásul a hitvilágom miatt az sem biztos, hogy nem állítana fel rólam valami érdekes diagnózist a beszélgetés után. Ezért jobb nekem a saját „házi” pszichológusom.

Ha hasonló cipőben jársz, mint én, akkor neked is javaslom ezt a módszert!

Örülnék a véleményednek!
Kommentelés itt: Facebook-bejegyzés
(feliratkozás szintén)