Háromféle embertípus létezik,

ha a „spiritualitáshoz” vagy „ezotériához” való hozzáállás szerint vizsgáljuk őket.

Az első teljesen elutasítja,

sőt nevetségesnek tartja azt. Számára a témakör megáll a kártyavetéses jóslásnál, az értelmetlen horoszkópnál, a betelefonálós műsoroknál. Az ő valóságában ez a témakör nem több, mint tudománytalan szemfényvesztés, aminek célja a tudatlanok kihasználása, esetleg kisemmizése. Ő a „tudományban” hisz, és érdeklődés (kedv, idő) híján inkább teljesen kizár minden mást az életéből, illetve nevetségesnek gondolja az olyanokat, akik egy kicsit is komolyan veszik ezt az egészet. Nincs semmi baj ezzel a hozzáállással, bár egy cseppet valóban szűklátókörű. Ha egy ilyen embert próbálsz megszólítani spirituális témával, nem valószínű, hogy működni fog. Ahhoz előbb neki magának kell eljutnia arra a pontra, ahol felismeri, hogy a tudomány sem tud mindenre magyarázatot adni, és bizony ez általában valami életet erősen befolyásoló esemény hatására történik meg – mint például egy haláleset, vagy egy mély és erős spirituális élmény.

A második típus ennek éppen az ellenkezője:

szinte kényszeresen fogyaszt mindent, ami „spirituális” vagy „ezoterikus” címkézésű, és szinte bármi neki tetszőben hisz, ami kicsit is „misztikus” – néha még a teljesen blőd összeesküvés-elméletekben is. Ebbe a csoportba sorolhatóak egyébként a vallásukat „vakon” gyakorlók is, hiszen ők sem kérdőjelezik meg az egyházuk tanítását. Leszögezném, hogy egyáltalán nem kritizálom ezt a (nem kicsit népes) csoportot, hiszen ők éppúgy lelki vigaszt találnak a „spirituális” témákban vagy a vallásban, ahogy az első csoport a tudományban. A legtöbb embernek valóban „külső” sorvezetőre van szüksége az életéhez és a stabil világképéhez, ami végigkíséri az egész felnőtt életét, és hát mindenki másban találja meg ezt. Csakhogy ezzel a döntés is „más” kezébe kerül az egyén valóságáról, ahogy a felelősség is, az ilyesfajta életből ugyanis idővel csak egy „sodródás” lesz – teljesen mindegy, hogy a tudomány, az ezotéria vagy a vallás mentén. Persze csak egy ideig, hiszen amint valamilyen történés hatására megkérdőjeleződnek bennünk a korábbi tanítások, máris megalapozódik a hitvilág összeomlása, aminek hatására valami még „stabilabbat” keresünk, ami lehetőleg most már tényleg „mindenre” választ ad.

A harmadik típusba

a nyitott gondolkodású emberek tartoznak, mint te vagy én. Igen, nem lennél itt, ha nem ide tartoznál. Az első két csoport tagjai közül csakis az jut el eddig a mondatig, akiben már megindult az igény a valóság megismerésére. Akinél már „megrepedt” a korábbi hitrendszerének szilárd talapzata, mert nem talált kellően meggyőző magyarázatot élete minden történésére – de kíváncsi maradt.

Akik már elindultak az úton.

Mert ez valóban egy út, tetszik vagy sem. Talán még mindig azt gondolod, hogy amire a tudomány vagy a vallás nem ad választ, az nincs is, de valójában minden van, ami valaha is bármilyen elmében megfogant – és annak az ellenkezője is. Ha most esetleg úgy érzed, hogy neked idegen ez a témakör, akkor fordulj csak vissza nyugodtan, és fuss még néhány kört, amíg az élet újra visszapofoz ide. Mert vissza fog. Ha ugyanis itt vagy, akkor már szükséged van a válaszokra, és bár hiheted azt, hogy te majd jobban tudod, csakhogy éppen azért vagy itt, mert nem.

Engedd el a spiritualizmustól való félelmed!

Nem kell füstölő, sem speciális zene, a meditáció pedig nem egy szertartás. Az mindössze csak befelé fordulás – ha úgy tetszik, egy mély „elbambulás”. Én sem foglalkozom kártyavetéssel vagy jövendőmondással, ahogy számtalan egyéb „népszerű” témával sem, mert egyszerűen nem érdekelnek. Nem zárom ki őket, még csak meg sem kérdőjelezem a létjogosultságukat, de ezek többsége nem az én világom. Más számára létezik, és ennyi.

Az életedben a leginkább helyes hozzáállás

a nyitottság. Nem kell félni az újtól, mert ha az újtól félsz, akkor voltaképpen magadtól félsz. A továbbfejlődés lehetőségétől. Ha félsz megismerni a spirituális „hülyeséget”, azzal csak egy megrepedt gátat próbálsz egyben tartani ahelyett, hogy elfogadnád, hogy már túlléptél ezen. Megpróbálhatnád inkább kiterjeszteni a tudásod – hátha az segít.

Vagy nem. De az semmiképpen sem, ha homokba dugod a fejed. Mert odalent talán kényelmes, de csak sötétség van. Légy nyitott, és akkor talán kivilágosodik a valóságod is.

Örülnék a véleményednek!
Kommentelés itt: Facebook-bejegyzés
(feliratkozás szintén)