Vágyakozol, igaz?

Túl szeretnél esni a következő feladaton, legyen az munka, vagy egy vizsga, netán egy feladat az életedben. Túl akarsz lenni rajta, hogy aztán végre koncentrálhass a nagyobb „jobbra”. De a „jobb” is csak egy újabb feladat, aminek talán más a színe vagy íze, de mégis ugyanúgy csak egy akadály, amit le akarsz győzni.

Az élet akadályai.

Elképzelt mérföldkövek a semmiben, amikhez ragaszkodsz, mert azt hiszed, hogy ezek határoznak meg téged. Pedig dehogy. Te az vagy, aki vagy, ezek pedig csak színes kövek az utadon, amiket felvehetsz, megnézhetsz, és vissza is dobhatsz a földre. Vagy akár magaddal is vihetsz, ha akarod. Semmiségek, de semmiképp sem meghatározóak.

Óriási tévedés, hogy ennek a játéknak van értelme!

Az élet ugyanúgy egy szimbolikus történet, mint az álmaid, az álmokban mégsem keresel értelmet. Az életben mégis azt keresed – miért? Miért gondolod, hogy számít a foglalkozásod, az anyagi helyzeted, és hogy nem lehet ugyanazt a végső lelki tanulságot levonni egy gazdag és híres ember életéből, amit egy szegény csóróéból? Mindketten ugyanúgy alszanak és esznek, ugyanúgy járnak vécére, és ugyanazt a levegőt szívják. Na jó, a gazdag levegője talán tisztább, de ő is ugyanúgy kaphat rákot, vagy ugyanúgy elütheti egy autó. Semmi különbség.

Mégis ragaszkodsz a javaidhoz.

Ragaszkodsz a kövekhez az úton, és teletömött zsebbel akarsz az életed végén révbe érni. De miért? Semmi értelme, hiszen csak megnehezítik az utazásod azok a kövek a zsebedben. Azok csak kövek. Anyagi javak. Mit sem számítanak. Hiába hiszed, hogy értelme van az életnek, és hiába szövögetsz bármilyen magasztos eszméket a világról és a valóságról, ha nincsenek ilyenek. Teljesen mindegy, hogy az ókori Egyiptomban, egy középkori falu istállója mellett, a modern korban sztárügyvédként, vagy a jövő futurisztikus égi palotáinak egyikében, gép-ember hibridként éled le az életed. A körítés más, a szimbólumok viszont ugyanazok, így a tanulság is. Az élet döntéseit nem az eszközeid határozzák meg, és még csak nem is az út során felszedett kavicsok, hanem a döntéseid, és azok következményei.

A földi élet egy iskola.

Legyen ez az értelme. De ez is csak azért, mert az emberi elme mindenben „emberi” értelmet keres, ezért mondjuk inkább csak ki, hogy az életben megszerzett döntésekből eredő tapasztalatok „odafent” majd hasznosulnak, hogy egy még nagyobb egésszé álljanak össze – veled együtt. Valójában nem, vagyis nem egészen úgy, ahogy elképzelnéd, de talán ez áll a legközelebb az igazsághoz. Mert az élet lehet játszótér is, az életed megélése pedig egyszerű játék, és nem pedig munka, ahogy felfogod. Ha nincs tétje az egésznek, akkor nem is kell olyan komolyan venni, mint ahogy teszed.

Ürítsd ki a zsebeidet!

Dobáld ki belőle az út során felszedett köveket, és menj tovább könnyű zsebbel. Könnyű szívvel, légies lélekkel. Járd be az utad, ami éppen az, amit jársz, és aztán térj haza hozzánk, ha beesteledik. Holnap pedig talán újabb útra indulsz – ha akarsz.

Örülnék a véleményednek!
Kommentelés itt: Facebook-bejegyzés
(feliratkozás szintén)