Visszafelé utaznék az időben?

Még jó, és mai fejjel rendet raknék az akkori életemben. Elmennék életem olyan állomásaihoz, ahol „rossz” döntéseket hoztam, és kijavítanám őket. Ott és akkor a másik utat választanám, és egy másik életet tapasztalnék meg. Azonosítottam már vagy fél tucat ehhez hasonló csomópontot a múltamban, ahol, ha másképp döntök, most nem az az ember lennék, aki vagyok.

Elmennék a jövőbe is?

Hát hogyne! Beszereznék olyan információkat, amik a jelenemet segítik, vagyis megkönnyítik az életemet. A jövő heti lottószámok például sok problémát oldanának meg az életemben, hiszen egyből levennék a vállamról a munka terhét, és biztosítva lenne a gondtalan jövőm. De az sem lenne haszontalan, ha tudnám, hogy mik várnak rám vagy a családomra egészségügyi szempontból, hiszen így fel lehetne készülni rájuk. Meghozni a megfelelő döntéseket, megtenni előkészületeket, és elkerülni a „rosszat”.

Csak hát mi lenne így a kihívás?

Ha a múltat korrigálhatom, a jövő ismeretével pedig másképp dönthetek a jelenben, akkor mitől lenne „jobb” az életem? Talán akkor a jelenben élnék, és nem folyamatosan az aktuális gondolataimhoz igazítanám a múltat, és javítgatnák a jelenemen a jövőbeni információkkal? Ez ugyanúgy menekülés lenne egy „biztosabb” világba, viszont ugyanúgy a hazugságba. Ráadásul, ha változtatok a múltamon, az egyáltalán nem garantálja, hogy a „másik út” jobb vagy könnyebb lesz – mert minden apró változtatás kifejeződhet sikerben vagy katasztrófában. Ha egyetlen másodperccel később indulok munkába, talán elkerülhetek egy balesetet, de ha ez a „sorsom”, akkor úgyis belefutok helyette egy másikba, akár sokkal nagyobba is.

A jövőből hozott információk megakadályozzák a „vak” döntéseket.

Pedig ennek a valóságsíknak éppen az a sajátja. Mert ne legyenek illúzióink: itt vakon, a jövő ismerete nélkül kell tevékenykednünk. Lehet, hogy éppen a legjobb és legboldogabb időszakunkat éljük át, amikor gőzerővel rohanunk a saját végzetünkbe. Este lefekszünk boldogan, reggel pedig jön egy telefon, hogy mindennek vége. Ennyire törékeny a jövő, és ezen az sem segít, ha megpróbálunk elkerülni bizonyos kimeneteleket – mert azzal meg másokat hozunk be az életünkbe. Megéri? Nem mindegy, hogy vakon döntünk, de elfogadjuk a döntésünket, vagy pedig folyamatosan korrigálni próbáljuk a nekünk nem tetszőket a múltban vagy a jövőben, hogy egy-egy pillanatra elégedettek lehessünk? A végtelen lehetőség elől nincs menekvés – csak felelősségvállalás van.

A dolog amúgy működik, mert csinálom is néha.

Szerezhetek információt a jövőből, és meg lehet változtatni a múltat is. Tudom, hogy meredeken hangzik, de mivel az összes idősík párhuzamosan, egyszerre történik, emiatt beléjük is lehet pillantani, sőt, még akár változtatni is lehet rajtuk. Ezek ugyanis kihatnak egymásra, a hatás pedig mindig a jelenben következik be. Meditációban igenis lehetséges kapcsolatba lépni egy korábbi vagy későbbi önmagunkkal, sőt még akár egy másik – „előző” életbeli – önmagunkkal is. Ennek a „hídnak” a felépítése pusztán hit és képzelet kérdése, és éppen a kapcsolat híd-mivolta miatt fog a jelenünkre hatást gyakorolni. Ha ugyanis elhisszük, hogy a kisgyerekkori énünkkel beszélgetünk, és segítünk neki átvészelni egyes nehéz helyzeteket, akkor közvetlen hatást fejtünk ki a jelen énünkre, méghozzá éppen azzal, hogy megértünk és felszabadítunk korábbi helyzeteket az életünkben – vagyis magunkban. Beavatkozunk a múltunkba a „képzeletünk” által, és ezzel lerombolunk bizonyos bennünk felépült gátakat. És teljesen mindegy, hogy mások mit gondolnak erről, mert ez egy szubjektív élmény. A „jövőbelátás” sem működik másképp: találkozz egy jövőbeni éneddel, kérdezz tőle dolgokat, és hidd el, hogy amit mond, az tényleg megtörténik akkor – vagyis a jelen szemszögéből nézve a jövőben. Ha igazán elhiszed, akkor elfogadsz ezzel egy olyan jövőbeli állapotot, amihez aztán igazodhat a jelen életed, és az átalakulás addigra valóban kifejeződhet az életedben.

Ez a tudatos teremtés.

Akár a múltra, akár a jövőre vonatkozik. A hiteddel saját magadat programozod át, és változtatod meg a jelened a „múlt” megváltoztatásával, vagy szintén a jelenedben elvetsz egy magot, ami aztán idővel kicsírázik az életedben. A harmadik opció, hogy baromság az egész, ugyanúgy létezik, és azoknak, akik így gondolják, mindig ott lesz a tudattalanul végrehajtott álmodozás a jövőre vonatkozóan, vagy pedig a múltban merengés a jelen tetteinek elkerülésére. Csakhogy ez nem több, mint menekülés – vagyis felelősséghárítás.

Örülnék a véleményednek!
Kommentelés itt: Facebook-bejegyzés
(feliratkozás szintén)