Mondta a róka.

Ha ezzel kezdem, valahogy lesz egy alaphangja az egésznek. Még keresed az értelmet, vagy már elfogadod az élet értelmetlenségét? Végre aludtam egy fél órát, és jól esett. Jobban, mint az éjszakai hat. Az idő szép, a térdeim fájnak kicsit, de odakint érezni a nyári szellőt, ami eszembe juttatja a gyerekkoromat, amikor még nem volt miért aggódni. Nem is ismertem ezt a szót.

Nem akarok fiatalabb lenni, de néha azért szeretnék.

Butábbnak is jó lenne időnként lenni, mert akkor nem gondolkoznék azon, hogy miért akarok más lenni, mint ami vagyok. Miközben igazából nem is akarok. Csak meg akarok végre születni, letörölni magamról a nyálkát, inni egy pohár hideg vizet, aztán megkérdezni magamtól, hogy minek is jöttem, ha közben végigalszom az egészet. Most kellene megszólítanom Téged, esetleg össze is kacsintani, de ha értesz, akkor már a címből értettél, ha meg nem, akkor nagyon unatkozhatsz, ha még mindig ezt olvasod.

A születéstől a halálig tartó utat el lehet tölteni teljesen bezombulva is,

a kérdés csak annyi, hogy ha kiöntesz egy pohár hideg vizet, akkor miért hagyod felmelegedni, utána meg miért sírsz, és köpöd ki, hogy ez szarmeleg? Ez most jól esik. Értelmet keresni az értelmetlenségben. Pénz nélkül a pénz világában, a logikát szájbaköpni, majd tátott szájjal végignézni a visszafolyó nyálat. Tanulni minek, ha lehet jutuberkedni, vagy lábat széttenni, esetleg segget nyalni. Csak hát azok is mind pénzből vannak, ami egyszer elfogy, nem baj, majd nyomtatunk újat, mi meg szaladunk a hitelünk után. Mert ugye gondolkozni felesleges, ha van egy simogatható képernyőnk, amiből a nap huszonhét órájában áramlik a zsibbadék.

Most jönne a csattanó, de inkább befejezem, mielőtt megkedvelsz.

Örülnék a véleményednek!
Kommentelés itt: Facebook-bejegyzés
(feliratkozás szintén)