Miért éppen most?

Vajon a történelem során létezett egyáltalán olyan időszak, amikor az erre nyitottak nem gondolták azt, hogy éppen az ő idejükben jön el a Messiás, semmisül meg az ismert Világegyetem, esetleg a Föld, vagy éppenséggel pont az ő idejükben történik meg a csodálatos felemelkedés, a szép új világ eljövetele?

Biztosan te is érezted már ezt.

És abban is biztos vagyok, hogy amikor elolvasol egy ilyen cikket, közvetítést, vagy megnézel egy videót, ahol egy bölcsnek tűnő fazon azon elmélkedik, hogy eljön a világvége és felemelkedünk, akkor te reményt érzel. Megszólal benned egy hang, hogy „ez az!”, és aztán beleásod magad a témába a kiválasztott népről, fajról, esetleg vallásról, és hogy, hogy nem, véletlenül pont érintett vagy! Akár úgy, hogy a néphez vagy fajhoz tartozol, akár úgy, hogy éppen abban az időben élsz. Az ízlésed függvényében aztán epedve várod, hogy nulla befektetett energiával megmentsen Jézus, a kedvenc politikusod, vagy éppen a Galaktikus Föderációból származó testvéreid.

De nem menekülés ez?

Csak mert a képlet mindig ugyanaz: „véletlenül” éppen a te idődben és a te környezetedben, a te érintettségeddel zajlik valami, és neked semmi más dolgod nincs, mint várni, és elszenvedni az eseményt – természetesen pozitív értelemben. Vannak persze olyanok is, akik azt mondják, hogy ez a történés szörnyű lesz a többség számára, de hát mégis ki szeretne szörnyűségeket átélni? Így hát mi magunk hova máshová tartozhatnánk, mint éppen abba a kisebbségbe, amelyik felemelkedik? Hogy is lehetne másképp?

Egy a bibi: ezek a történések mindig jövő időben vannak.

És mivel csak a jelen valóságos, míg a múlt az emlékezet, a jövő pedig a képzelet, ezért a megváltás-esemény csakis a képzeletben létezik. Persze lefogadom, hogy tele az internet „tudományos” „bizonyítékokkal”, legyenek azok ősi tekercsek vagy jóslatok, és egymást túlüvöltve szajkózzák az önjelölt guruk az „igazságot”, de vajon nem lehet szinte akármelyik valóságból könnyedén levezetni egy világvégét vagy felemelkedés eseményt, az emberiség bármely korszakában?

Biztos nem csak menekvés ez?

Nem lehet, hogy az ember egyszerűen egy jövőbeli képzeletbe menekül a jelen rideg valósága elől? Hiszen az élet sokszor unalmas, vagy éppenséggel akár szar is, mert a nehézségek mindennaposak, az idő lassan telik, az időnk nagy részében pedig úgyis csak olyan dolgokat csinálunk, amiket nem szeretünk. Nem jobb ennél egy elképzelt csoda, amitől minden jobb lesz?

Ezen a ponton elgondolkoztam, hogy minek írom ezt le.

Üres bölcselkedés, és amúgy is érdekesebb lenne levezetni, hogyan transzformálódik át az emberiség a virtuális valóságba, aztán hogyan teremti meg a saját képére a mesterséges intelligenciát, ezzel istenné válva, csakhogy ezt már egyszer leírtam a regényemben, és egyébként ez is csak egy újabb történet. Egy újabb remény, ami még tovább altat, csak hogy ne kelljen a jelenben cselekedni, hanem helyette csak szépen tétlenül várni az elképzelt jövőt, amíg meg nem halunk.

Örülnék a véleményednek!
Kommentelés itt: Facebook-bejegyzés
(feliratkozás szintén)