Kinek szól A tükörbe néző valóság?


Vajon neked?

Vagy inkább egy ismerősödnek? Nehéz lesz? Könnyű? Felemel, vagy inkább szembesít? Feltüzel, vagy elveszi a kedved?

 

Ha az a kérdés, hogy ki a könyv célközönsége,

akkor azt tudom mondani, hogy elsősorban és leginkább a lelki utukat járó „spirituális” vándorok, akik olvastak már jó pár könyvet a témában, de még nem találták meg az „igazi” válaszokat – viszont még mindig „éhesek”. Az a nehézség ezen a területen, hogy rengeteg jó könyv létezik, de mindegyik más-más szeletet ragad ki az egészből, ráadásul mindegyik más terminológiát használ. Vannak szerzők, akik több könyvön keresztül taglalják a téma egy részét, de amint az ember egy másik szerző könyvét kezdi olvasni, máris szembesül azzal, hogy teljesen mások a kifejezések, mást gondol a szerző a valóság, az ego, „Isten” vagy a valós létezőnk alatt, és eleve máshonnan közelíti meg a témát. Ez nagyon zavaró tud lenni, és aki sok könyvet elolvas, azt egy idő után meg is zavarhatja mindez ahelyett, hogy segítene neki rendszerezni a tudást. Így végül az marad, ami nekem: leülni, átgondolni, és kidolgozni egy „egyesített” elméletet. Amiben minden a helyén van, kerek egész, és érthető. Ahol nincs mellébeszélés, és nincsenek bizonyos témák elintézve azzal, hogy „úgysem érthetjük”. Teljesen más ugyanis, ha legalább azt megértjük, hogy miért nem érthetjük meg a dolgokat, mint ha el van intézve az egész azzal, hogy „csak úgy” nem. Nem beszélve arról, amikor egy valóban megvilágosodott mester próbál átadni valamit a saját szemszögéből egy olyan egyszerű földi halandónak, mint én, akinek komoly nehézséget okoz megérteni valami olyasmit, amit még nem tapasztalt meg.

 

Azt nem mondanám, hogy nem ajánlom a könyvet egy „kezdőnek”,

mert jó áttekintést ad, viszont semmiképp sem ajánlanám olyanoknak, akik valamilyen „könnyed” bevezető olvasmányt keresnek. Ez a könyv bizonyos helyeken tényleg nehéz, mert egyfajta tankönyv, és kifejezetten olyanoknak szól, akik valóban végig akarják olvasni, nem pedig csak olvasni akarnak „valamit”. Úgyhogy kezdőként lehet, hogy beletörik a bicskád, mert ide tényleges kitartás, de főleg akarás kell, ugyanis sokkal mélyebb a könyv tartalma, mint a terjedelme. Akik viszont valóban tudást és gyakorlati tapasztalatot akarnak szerezni, azoknak nagyon fog tetszeni.

 

Másodsorban viszont olyanoknak is ajánlanám,

akiket nem igazán érdekel a spirituális út, ellenben „éhesek” a megismerésre, és érteni akarják a valóság mögöttes működését. Nem azt mondom, hogy a könyv majd mindenre magyarázatot ad, viszont amit leírtam, az egy összefüggő és egységes rendszert alkot. Azt sem állítom, hogy minden „így van”, ahogy leírtam, de szerencsére nem is kell ilyesmit állítanom, hiszen éppen az a lényeg, hogy mindenki a saját valóságát éli. Számomra így van, én így élem meg, és ha az olvasó ad egy esélyt, akkor lehet, hogy számára is így lesz. Törekedtem rá, hogy ne legyen túl „ezoterikus” az írás, így akit ez a témakör esetleg zavar, még az is biztos lehet benne, hogy nincs „túltolva” benne ez a szál.

 

Összefoglalva: ne lepődj meg, ha megkérdezel valakit a könyvről,

és azt mondja, hogy ez neki túl sok volt. Akkor nem neki szólt. De azon se, ha egy ismerősöd önmagából kifordulva, lelkesen próbál rávenni, hogy ezt mindenképpen olvasd el. Viszont aztán azon se lepődj meg, ha végül nekiállsz, és bizonyos részeknél úgy érzed, hogy ez neked túl sok – mert akkor vagy jó úton. Vannak olyan részek, ahol szándékosan kényszerít a könyv a gondolkodásra, de ez okkal történik, ugyanis a világképed átformálása nem történhet meg egy napsütötte medence partján, a kedvenc koktélodat szürcsölgetve. Ahogy az életedet sem a szádba repülő sült galamb fogja megváltoztatni.

Hanem te. Ha akarod.