Szia, én vagyok a dzsinn, és lehet három kívánságod!

Egy: pénz, kettő: egészség, három: boldogság. Esetleg világbéke. Méghozzá mindenkinek! Tetszőleges sorrendben. Nos?

Képzelj el egy ilyen világot!

Gondolj csak bele, hogy milyen lenne végtelen pénzből, egy mindent gyógyító egészségügy mellett, komoly szabályozások nélkül élni, és szimplán csak azt tenni, amit akarunk. Bármelyik nap felkelünk, oda megyünk, ahova akarunk, és azt teszünk, amit csak szeretnénk. Voltaképpen csak rámutatnál arra, amit akarsz, és a tiéd. Bármennyi, bárhol és bármikor. Nem kellene félni attól, hogy megbetegszünk, hiszen a szuperintelligens orvosi műszerek egy pillanat alatt analizálnának, és aztán meg is gyógyítanának bennünket. Bármilyen problémánk is lenne, akár csonttörés, akár komolyabb sérülések, esetleg betegségek, órákon belül felgyógyulnánk. Otthon pedig várna a család, vagy épp a magány, ha arra vágyunk, és nem lennének kötöttségek. Nem lenne felelősség senki iránt, még magad iránt sem, így aztán nem is lehet hibázni. Nem lenne kockázat semmiben. Nem rossz, mi?

De nem unnád meg egy idő után?

Én biztos… És lefogadom, hogy ebben a tökéletes világban elég hamar meg is jelenne az igény az olyan szolgáltatásokra, ahol – persze pusztán szórakozásból – kockázatot is vállalhatsz. Mondjuk olyan játékok, melyekben valós veszélyekbe keveredhetsz, nyilván készenlétben álló egészségügyi segítség mellett, de a bátrabbak (jobban unatkozók) akár további kockázatokat is vállalhatnának. Például lemondanának az orvosi segítségről sérülés esetén, és a saját testüknek kellene meggyógyítania önmagát. Na, abban a társadalomban ez azért nem kis bátorság lenne ám! Vagy gondolj bele, ha egyesek akár bele is halhatnának bizonyos veszélyes mutatványokba…

Persze, gondolom sejted,

hogy az első néhány ilyen eset után véget is vetnének ennek, hiszen kinek lenne érdeke, hogy a társadalom tagjai valós veszélybe sodorják magukat, ráadásul még rossz példát is mutassanak másoknak? Helyette inkább megjelenne a virtuális valóság, ahol aztán minden „olyan, mintha” módon, de teljesen valóságszerűen történhetne meg. Biztonságos lenne az egyének számára, és ha kellően valósághű lenne, a játékban résztvevő egyén tényleg valóságnak élhetné meg azt – nem is tudva arról, hogy éppen „játszik”. Ezután pedig máris jöhetne a kockázat dögivel. Átugrás egy szakadék felett? Karambol az autópályán? Egy szeretted elvesztése? Anyagi összeomlás? Részvétel a háborúban, egy csatamezőn, az első sorban?

Mert ha mindezt csupán „szórakozásból” csinálnánk,

biztosan eljutnánk ezekhez az emberi szemmel nézve szörnyű eseményekhez is, hiszen valódi kockázat nélkül ez mind nem lenne több, mint kikapcsolódás. Unaloműzés. Aztán a játék végén hazamennénk, és kényelmesen elnyúlnánk a számunkra tökéletes otthonunk számunkra tökéletes kanapéján a számunkra tökéletes szeretteink között. Az „igazi” valóságban úgysem történhetne semmi rossz, hiszen korlátlan pénz, egészség és boldogság van, a virtuális valóság játékaiban viszont újra és újra kiélhetnénk magunkat, akár egyre komolyabb „kockázatokat” vállalva. Minden nap minden perce szórakozás lenne. Mindenünk meglenne, nem igaz?

Ébresztő!

Tudom, hogy mennyire valóságosnak tűnik a mi saját, földi valóságunk, de ha kicsit jobban belegondolsz, vajon mennyiben különbözik ez a fenti példa virtuális valóságától? Mert mi van, ha igazából mi is csak „játékból” éljük az életünket, unalom elleni kihívásokat keresve, és a földi életünkön „kívül” valójában mi is sérthetetlenek vagyunk? Mi van, ha akárhány életünk lehet ezen kívül is, csak éppen nem tudunk róla? Mi van, ha ténylegesen mi magunk döntünk még arról is, hogy milyen szerepeket fogunk eljátszani az egyes életeinkben? És mi van, ha a földi élet célja éppen az, hogy önmagunktól képesek legyünk felismerni ezt, és aztán egy ponton képessé váljunk „kiébredni” belőle?

Ez esetben nem kellene inkább megveregetnünk a dzsinn vállát, és azt mondani neki, hogy „Köszi, megvan mindenem, csak gyáva vagyok élni vele”?

Örülnék a véleményednek!
Kommentelés itt: Facebook-bejegyzés
(feliratkozás szintén)