Ha így teszed fel a kérdést,

akkor soha. Azért sem, mert már a kérdés feltétele is önmagában hordozza, hogy a jelenlegi állapotodat rossznak ítéled meg. Ha pedig azt rossznak ítéled meg, akkor rossz is lesz, hiszen a valóság olyan, amilyennek látjuk.

Tedd fel inkább úgy a kérdést,

hogy mikor lesz még jobb. De még ennél is hasznosabb, ha úgy tekintesz életed minden pillanatára, hogy azért olyan, mert olyannak teremted meg. Mert így döntöttél – még ha nem is tudatosan, és még ha nem is vagy tisztában a miértekkel. Mindenből jó kibúvó, és minden helyzetben tökéletes menekvés az áldozatszerep, csak éppen saját magunkon kívül senki másnak nem igazán ártunk vele. Kizsarolhatunk magunknak a világból egy „szebb” (inkább: elfogadhatóbb) jövőt a fájdalmunk segítségével, de ennél azért hatékonyabb módszerek is léteznek a boldoguláshoz.

Ha nem akarsz felelősséget vállalni

a jelenedért, akkor a jövődért sem fogsz akarni – ahogy valószínűleg a múltadért sem vállalsz. Öreg hiba. Az életünket ugyanis nem a „véletlen” események alakítják, csak egyszerűbb ezt gondolnunk róluk. Az életünket mi, pontosabban a döntéseink alakítják, hiszen abban – felnőttként legalábbis – minden egyes döntést mi magunk hozunk meg. Azt is, ami sikert hoz számunkra, de azt is, amiben megalkuszunk. Teljesen mindegy, hogy mi a kifogás, mert a lehetőségeink szó szerint mindenre adottak, és minden egyes döntés előtt mérlegelhetünk, hogy az megéri-e, vagy sem. Ennek következtében pedig a következményekért is egyedül mi vagyunk a felelősek. Vagyis te.

Legközelebb, ha döntéshelyzetbe kerülsz, gondolkozz el ezen.

Örülnék a véleményednek!
Kommentelés itt: Facebook-bejegyzés
(feliratkozás szintén)